Hőszigetelő rendszer
kivitelezéséről
A fűtési energia jelentős része távozik a falon keresztül, ezért elengedhetetlen,
hogy az kellően hőszigetelt legyen. A falak hőszigetelő képességét legtöbbször
úgynevezett homlokzati hőszigetelő rendszer segítségével javítják.
A hőszigetelő anyagok a homlokzaton – különösen a ragasztott
vékonyvakolatos hőszigetelő rendszerek esetében – olyan igénybevételnek vannak
kitéve, melynél az anyagok méretállandósága és nyomószilárdsága igen
meghatározó fizikai paraméterek. A polisztirolhabok közül az Austrotherm
AT-H80, vagy az Austrotherm Grafit alkalmas homlokzati hőszigetelő bevonat-rendszerként,
mert mindkét anyag esetében utólagos méretváltozással nem kell számolni. Nagyobb mechanikai igénybevételű homlokzatoknál,
különösen 2 mmagasságig (pl. iskolák, sport- ill. közlekedési, vagy egyéb nagy forgalmú
létesítmények) javasolt az EXPERT polisztirolhabok használata melynek
nyomószilárdsága még nagyobb.
Technológiai
lépések:
Falfelület előkészítése:
Az alapfelületet , vakolat teljes területét minden esetben
át kell vizsgálni!Utólagos hőszigetelésnél, a repedezett, felhólyagosodott, az alapfelülethez nem
kellően kötött vakolatot el kell távolítani. A vakolathiányt pótolni kell,
ügyeljünk arra, hogy a síktól ne térjünk el.
A felületet mossuk le vízzel. Az állékony, nem porladó
vakolat esetében nem feltétlenül szükséges a mélyalapozás, de mivel ez a
kötőanyaggal való beeresztés nem nagy tétel a teljes hőszigetelő rendszer
árához képest, ezért nem érdemes elhagyni. Ne feledjük, minden jó
kivitelezésnek az alapja a stabil, fogadókész alapozás. Ytong fal esetén mindig ajánlott a mélyalapozás.
Előforduló hibák:
- Mállékony,
nem kötött vakolatrészek maradnak a felületen. A ragasztótapasz biztosítja a
tapadást a hőszigetelő lapok és a vakolat között, de a leváló vakolat a
későbbiekben a teljes rendszer repedezéséhez vezethet.
Kezdősín - Indítóprofil felszerelése:
A kezdősín alkalmazásával jól tartható a szigetelés alsó
élének vízszintes futása, megoldja a mechanikai védelmet, valamint az igen fontos
vízorr kiképzés is megvalósul. Hullámos fal esetében a kezdősín egyenes futását
a rögzítési helyeknél távtartókkal kell megoldani. Természetesen indítóprofil
nélkül is lehetséges a hőszigetelő lapok alsó élének védelme. Ekkor a
polisztirol lapok alsó élén15-20 fokos szöget kell kialakítani (ez lesz a
vízorr), a hálózást pedig a tábla alá ragasztott üvegszövettel kell kezdeni. Ha
a kivitelezés pontosan a leírtak szerint történik, akkor sem lesz a védelem
teljesen egyenértékű, az indítósínes megoldáshoz képest. Ajánlott az alumínium
indítóprofilok alkalmazása, mert a rosszul visszavágott és hálózott polisztirol
élek, a fal és a rendszer vízfelvételéhez vezethetnek!
Előforduló hibák:
- Az indítóprofilok rögzítése ragasztással, valamint azok
hullámos felszerelése mindenképp hibának számít.
Ragasztás, dűbelezés:
A
polisztirol táblákat ragasztással rögzítjük a falazatra. A ragasztóanyag
vastagságával a vízszintes és a függőleges síkokat egy legalább 2 méteres
vízmértékkel be tudjuk állítani. A ragasztási alapszabály,
hogy, a hőszigetelő lapoknak min 40%-ban kell a falra tapadniuk. Ez történhet
pontszerűen (8-10 pontban), vagy a széleken kenve és középen 3-4 pontban.
Minden dűbelezési pont alatt legyen ragasztó pogácsa! A ragasztást mindig az indítóprofiltól kezdve, lentről felfelé
végezzük. A lapokat egymástól eltolva (fektetve!) kötésbe kell felhelyezni. A
felragasztott lapokat szintenként ellenőrizzük és vízszintes mozdulatokkal
szorosan toljuk egymáshoz őket, hogy minél kisseb legyen az illesztési hézag. A
ragasztásnál meg kell akadályozni, hogy az illesztési hézagokba ragasztó
kerüljön, ezzel megelőzhető a hőhíd kialakulása. A nyílászárók sarkait, egy
hőszigetelő lapból vágjuk ki, ezzel megakadályozzuk az átlós irányú repedések
kialakulását. A hőszigetelést mindenképpen hajtsuk be a kávák belső oldalára,
még akkor is, ha ott csak 2-3
cm vastagságú elem helyezhető el. Ilyenkor feltétlenül a
Grafit lemezeket alkalmazzuk, hiszen ezek hőszigetelő képessége jelentősen jobb
a megszokott fehér színű anyagokhoz képest. Az épület sarkainál a kötésben
rakott lapokat egymástól eltolva engedjük túl, majd a ragasztó megkötése után
vágjuk le egyenes él mentén a túlnyúló darabot. Végül a felület
összecsiszolásával lehet a különböző illesztési pontatlanságokat, kisebb
egyenetlenségeket eltüntetni.A ragasztóanyag kötését követően minden
illesztési hézagot vagy méretre vágott polisztirol csíkkal vagy purhabbal ki
kell tölteni!
Szükség esetén a polisztirol táblák ragasztott rögzítését,
mechanikusan, vagyis tárcsás beütő dűbelekkel erősítjük. Szükséges esetek:
gyenge, vagy nem megállapítható minőségű a vakolat, a polisztirol vastagsága
meghaladja a 7 cm-t, 4 méteres magasság felett, valamint beton felület esetén. A dübelek elhelyezésének több módja is létezik. A tapasztalatokra alapozva
kerüljük a sarokponti dűbelezéseket, vagyis nem tesszük dűbeleket a polisztirol
lapok találkozási pontjához. A hőszigetelő lapok a sarkokon a
legsérülékenyebbek és ha véletlenül nem kerül alá tökéletesen ragasztó, a
dűbelek ezeken a pontokon behúzzák a lemezeket sőt el is törhetik azokat.
Megfelelő alapfelület és minőségi ragasztó használata esetén, a dűbelek
elhelyezése felesleges. Négyzetméterenként 4-6
db műanyag tárcsásdűbel 10-15 %-kal csökkentheti a hőszigetelő rendszer
hatékonyságát, és ezt be is kell tervezni a hőszigetelés vastagságának
számításakor! Ha mégis szükséges a pótlólagos rögzítés, betonba 3-4 cm-t, tömör
téglába 4-5 cm-t, üreges téglába 5-6 cm-t, gázszilikát, tufa és vályog falba
legalább6-8 cm-t érjen be a dübel. Lehetőleg kerülni kell a fém dűbeleket, mert
ezek pontszerű hőhidat eredményeznek.
A dűbelezést is a kötés után végezzük el. Odafigyelést igénylő
feladat, ugyanis a tárcsás dűbelek behajtásánál a hőszigetelő táblák
elrepedhetnek, különösen akkor, ha nem a ragasztó-pogácsánál történik a
mechanikai rögzítés. A túlzott erővel beütött dűbeleknél a hőszigetelő anyag behorpadhat,
hullámosodhat, ezért ott külön kiegyenlítő simítás válhat szükségessé.
Elkerülendő a vékonyvakolat felhordása után is látható hőszigetelő
lemez illesztések, ezért ajánlott minden esetben a hőszigetelő lapok
átcsiszolása. A csiszolást körkörös mozdulatokkal kell végezni és nem elegendő
csak a találkozási éleken. Már kaphatók erre a célra kialakított szerszámok is.
A dűbelezéssel kombinált ragasztás esetén a dűbelek okozta mélyedéseket a
hálózás előtt be kell simítani. Hálózáskor így elkerülhető a dűbel lyukaknál
átnyomódó ragasztóanyag, amit száradás után csak csiszolással távolítható el.
Előforduló hibák:
- Teljes
felületen ragasztják a lapokat. Ezzel megnő az anyagszükséglet és ritkán
találni olyan falat ahol a fogazott glettvassal húzott bordák a teljes
felületen tapadást biztosítanak.
- Kevés
ponton ragasztanak, így romlik a ragasztás szilárdsága és dűbelezésnél
benyomódnak a lapok.
- A
talajjal érintkező helyeken is EPS (fehér) hőszigetelő lapokat használnak. A
talajtól számítva 30 cmalatt mindig ajánlott az Expert (lábazati) lapok felragasztása.
- Illesztési
hézagok (hőhidak) keletkeznek a pontatlan méretre szabásokból, a lemezek
közé kerülő ragasztótól, esetleg a tábla éleket is ragasztják.
- A sarkok
alá nem kennek ragasztót ami a lemezek csiszolásakor benyomódik, majd kiugrik. -A
nyílászárók köré (káva) nem ragasztanak hőszigetelő lapokat. Mindig ajánljuk
minimum 2 cm-es hőszigetelő lap befordítását.
- Nem
megfelelő hosszúságú dübel választása.
- A
dűbelek alatt nincsen ragasztó, így a hőszigetelő lemez hullámos lesz.
- Nem
várják meg a ragasztó megkötését, így a dűbelek behúzzák a lapokat, szintén
hullámos lesz a felület.
- A
hőszigetelő lapok csiszolását csak a találkozási éleknél végzik el. További
mélyedéseket készítenek a felületbe.
Hálózás, élvédők elhelyezése:
A polisztirol lapok rögzítése után az üvegszövet háló beágyazása és
simítása következik. A rétegfelépítés akkor szakszerű, ha az üvegháló két réteg
ragasztó közé ágyazva épül be a rendszerbe, csak így felel csak meg a hőszigetelő
rendszer követelményeinek. Tehát a hálót a felkent ragasztó felületére kell
tenni, majd újra átsimítani a ragasztó- és ágyazótapasszal.A hálózás vagyis pontosabban a háló beágyazás a rendszer lelke. Ha csak a
felfüggesztett üvegszöveten át kenjük fel a ragasztót, a háló rácsszerkezete
alá nem kerül ragasztó. A nem szakszerű kivitelezés 1-2 éven belül megmutatja
magát.A hálózást mindig próbáljuk, minél nagyobb felületen végezni. Ha lehetséges
minden munkaszinten egy ember helyezkedjen el, az épület magasságának megfelelő
hálót egyben célszerű feltenni. A ragasztóanyag felhordása kb. 2 mm vastagságban történjen és
ez a folyamatot elnagyoltan is végezhető. Az így felkent ragasztó felületére
helyezzük fel a méretre vágott üvegszövetet, és simítsuk át újra az egészet,
közben figyelve, hogy a háló egyenletesen, gyűrődésmentesen terüljön el a
falfelületen. Az üvegszövetnek teljes mértékben fedettnek kell lennie, így ha
szükséges plusz anyagfelvitellel javítsuk az anyaghiányos részeket. Minél jobb
minőségű (egyenletesebb) a behálózott falfelület, annál esztétikusabb lesz a
felhordott vékonyvakolat. A 10 cm-es háló átfedés alapkövetelmény, de néhány
esetben az üvegszövet minősége, sűrűsége is okozhat problémát. Az átfedéseknél
próbáljuk meg az anyagot kicsit vékonyabban elhúzni. A háló felhelyezése utáni
glettelést a háló csatlakozás mellett 15-20 cm-re benyúlva kell végezni. Ez
azért szükséges, mert az egymásra helyezett két hálóréteg és a ragasztórétegek már ~0,4 cm vastag is lehet, ami a
felületen gondos glettelés nélkül már meglátszódhat.
A hőszigetelő rendszer legsérülékenyebb pontjai a sarkok. A
sarkokon alkalmazható élvédők az esztétika mellett a mechanikai behatásoktól is
védik a rendszert. Az élvédők lehetnek alumíniumból, vagy műanyagból, melyekre általában20 cmkiterített szélességű háló csíkot ragasztanak. Tehát a sarkot egy alumínium,
vagy műanyag gerinc, jobb és bal oldalt pedig 10-10 centiméternyi háló védi. Léteznek derékszögtől eltérő sarkokon is
alkalmazható élvédők. Jobban kedvelt és ajánlott a PVC alapanyagú hálós élvédő,
mert esetleges sérülés esetén könnyebben visszanyerheti eredeti alakját.
Előforduló hibák:
- Hálózásakor az üvegszövetet az indítóprofil felső élénél
elvágják, így nem keletkezik hálóátfedés, ami később a felület repedéséhez
vezethet.
- A sarkok megerősítése átvezetett hálóval szintén ajánlott!
- A felületre ragasztott díszek éleit szintén hálózni
szükséges !
- Háló nélküli, alumínium (gipszkarton) élvédő használata
háló átfedés nélkül.
Alapozás és a vékonyvakolat (színezés) felhordása :
Az alkalmazott ragasztó, és a kivitelezés minőségének
függvényében, a felületet elő kell készíteni a színezésre, csiszolással,
alapozással. Csiszolással a hálózásnál keletkezett vékony karcokat és más kicsi
egyenetlenségeket távolítjuk el. Egyes esetekben, a ragasztó anyagával
glettelést is végzünk a már behálózott felületen, így sokkal egyenletesebb és esztétikusabb
felület érhető el. Alapozásnál mindig ajánlott a gyártó által előírt száradási
időt betartani. Színes (különösen intenzív színeknél) a színre kevert alapozó
használatát ne mellőzzük!
A vékonyvakolat felhordása a ház végső megjelenését adja. A színkiválasztása a megrendelő részéről, talán a legnehezebb feladat. Jól meg kell
gondolni a színválasztást, hogy az összhangban legyen a ház egyéb színeivel, és
a saját ízlésünkkel. Érdemes a szaküzletben olyan színkártyát kérni a
választáshoz ami szakemberek által összeállított színharmóniákat tartalmaz.
Amennyiben nincs egészen elhatározott elképzelésünk, érdemes a kidolgozott
harmóniákra támaszkodni. Az ilyen színkártyákban olyan kombinációk is
megtalálhatók szép számban amelyekre nem is gondolnánk, de mégis az összhatás
kiváló és egyedi.
A színezést ajánlatos szakemberre bízni. A vékonyvakolat
igen érzékeny az időjárásra és folyamatos feldolgozást igényel. Javítása foltmentesen
szinte lehetetlen a teljes falfelület újraszínezése, vagy újrafestése nélkül,
vagyis költséges egy elrontott színezés javítása.
A munkamenet egyszerű, rozsdamentes glettvassal a
szemcsenagyságnak megfelelő vastagságban fel kell húzni a vakolatot a falra,
majd PVC simítóval elkészíteni struktúrának megfelelő felületet. A vakolat
felhordása kevésbé problémás, de a bedörzsölés gyakorlatot igényel, és minél
nagyobb a felület annál több emberre van szükség. A dörzsölést még az anyag
száradás előtt be kell fejezni és a szomszédos munkafelületeket tökéletesen
össze kell dolgozni. A színezést mindig legfelülről kezdjük, mert a
vékonyvakolat általában elcseppen. A kész felületet ne rontsuk el.Léteznek dörzs és kapart hatású vékonyvakolatok különböző szemcsenagyságban.
A dörzsölt vakolatban, kis mennyiségben nagyobb szemcsék is vannak, ennek okán
a felülete barázdált lesz. A dörzsölt vakolat alkalmazásával érdekes
megjelenések alakíthatók ki, akár vízszintes, akár függőleges, vagy körkörös
dörzs-irányokkal. A mutatós megjelenés hátránya, hogy a nagyobb szemcsék által
képzett mélyebb barázdákba könnyebben megül a piszok. A nagyobb szennyeződési
hajlamot felületi impregnálóval tudjuk csökkenteni.
A kapart vékonyvakolat azonos szemcsenagyságú anyag, így
felülete homogénebb, egységes megjelenésű. Általában 1-3 mm-es
szemcsenagyságban vásárolható. A kisebb szemcsenagyságot választva a
szennyeződésre való hajlam is csökken. Az 1 mm-es szemcseméret hátránya, hogy a
homlokzat hibáit jól megmutatja. A tapasztalat azt mutatja, hogy az 1,5 mm-es a
legjobb választás, a fal hibáit már rejti, de a szennyeződés veszélye még
kicsi.
Előforduló hibák:
- Nem
csiszolják át a behálózott felületet, így a nagyobb hibák átlátszódhatnak a
felhordott vékonyvakolaton.
- Az
alapozásnál nem várják meg a gyártó által előírt száradási időt, ami később a
vékonyvakolat felrepedezéséhez és elválásához vezethet.
- Nem
folyamatosan végzik a nemesvakolat felhordását és simítását, így a struktúra
nem lesz egyenletes, foltos lesz a falfelület.
- Nem
tartják be gyártó által előírt időjárási feltételeket. A fagyás a vakolat
leválásához, a túlzott napsütés a felület megégéséhez, a megázás pedig kimossa
a kötőanyagot vagy torzítja a struktúrát. Mindhárom hiba, az addig tökéletesen
kivitelezett rendszert, esztétikailag tönkreteszi.